Interjú- Egy bestseller újrakiadása- Ismét divatba jön a lovagiasság?
Pál Melinda

Újra olvashatjuk az Ulpius-ház kiadásában Salamon Pál A Sorel ház című regényét. A könyv már első magyar nyelvű megjelenése után, nyolc évvel ezelőtt hazai viszonyok között meglepő sikert aratott. A regény sikertörténete úgy tűnik folytatódik.

A szerző Izraelben és Magyarországon él, forgatókönyv- és szépíró. Áldozata volt mind a fasiszta, mind a kommunista diktatúrának. A holokauszt idején családja nagy részét elvesztette, 1945 után hithű kommunistának vallotta magát, 1970-ben kilépett a pártból, s miután ellehetetlenítették létezési körülményeit, 1976-ban elhagyta Magyarországot. Évekig fizikai munkából élt, megtanult két nyelvet, aztán forgatókönyvíró lett. Első scriptjét Zsigmond Vilmos rendezte, Liv Ullmann és Michael York játszotta a főszerepet. Aztán írásnak adta a fejét. A tavalyi téli könyvvásárra megjelent A mennyegző című kötetéből előreláthatóan újra film készül, koprodukcióban. A regény két fiatal lírai szerelmi története a vészkorszak idején. Egy zsidó fiú és egy keresztény lány a legembertelenebb körülmények között, bevagonírozva, a haláltáborban is képesek maradtak a legtisztább érzelmekre. Elvesztették egymást, természetesen, aztán negyven év múlva újra találkoztak. Kicsit erősebben szerették egymást, mint annak idején.

- Valamennyi regényében, akarva-akaratlanul, vallások kibékítésén munkálkodik. Egy-egy szerelem révén eggyé olvad a zsidó és keresztény ideológia akár A Sorel ház, akár A mennyegző című regényében. Célja volt ez a könyveivel, vagy egyszerűen önéletrajzi motívumot dolgozott fel?

- Célom volt. Úgy gondolom, nemcsak bármely művésznek, minden más embernek is ez az egyetlen méltó cselekedete. Sajnos az emberiség jelentősebb hányada a gyűlölet legkülönbözőbb változatainak megvalósításán dolgozik.

- S a kibékítés legerősebb szépirodalmi eszköze a szerelem?

- A szerelem valóban egy olyan alapvető emberi érzés, amely sok mindenen, sok bajon és szomorúságon átsegít. Valahogy megnyugtatja, felemeli az embert. Természetesen nem a hirdetésekből és a filmek többségéből áradó szexualitásra gondolok. Az valójában a szerelem ellentéte. Az igazi szerelem az én felfogásomban az, amikor egy nő és egy férfi képes együtt megküzdeni az élet bonyodalmaival és nehézségeivel. Képesek arra, a csókolózással és az ágyjelenetekkel együtt, hogy egymás oltalmára legyenek. De most egy igazbarátság történetén, egy líbiai zsidó lány és egy bolondos arab fiú tragikus végű kapcsolatán, a Zariffa című könyvemen dolgozom. Erről először nyilatkozom a sajtónak, legyen elég ennyi róla.

- Közben A Sorel ház trilógiává bővül, második kötete, a Sorsolvasó az újrakiadással egy időben jelent meg magyarul. Dolgozik önéletrajzi elemekkel is ebben a könyvben, hőse a mindenki által vágyott hivatást választja, film- forgatókönyv író lesz. Itt is valódi érzelmek, valódi tartású és kiállású emberek körvonalazódnak, hús-vér figurákat helyez a könyvben valóságos körülmények közé. Rejtett óráiban egy írónak is el kell gondolkodnia arról, mi a sikere titka. Ön szerint az öné mi?

- Marosi Antal barátom hozott ide kocsival, és elmesélte, hogy egy fodrásznőnek odaadta a kötetet. A nő másnap elkésett a munkából, mert egész éjjel a regényt olvasta. Nem tudom meg mondani, hogy miért.

- És ha mégis?

- Az biztos, hogy a Sorelek egy tartással bíró létezés modelljét adják egy olyan világban, amelyben hiányzik a lovagiasság és a nemesség, ahol a zűrzavar, a lovagiatlanság, a kíméletlenség uralkodik.